Miközben hazánkban októberben elkezdődött a forradalom, már a 7. Formula 1-es világbajnokság győztese meg is volt. A 79 versenyzőből álló világbajnokságot az ötszörös világbajnok, akkor Ferrarival versenyző Argentín Juan Manuel Fangio nyerte meg 30 ponttal. Ebben az évben még csak 8 helyen (Argentína, Monaco, USA, Belgium, Franciaors
zág, Nagybritannia, Németország, Olaszország) rendeztek futamot, de minden versenyzőnek csak az 5 legjobb eredményét számították. Fangio sokáig a legsikeresebb F1-es pilótának számított, rekordját (ötszörös világbajnokság) csak 45 évvel visszavonulása után Michael Schumacher-nek sikerült megdöntenie. 1956-ban az Argentín háromszor győzött (egyszer közösen Luigi Mussoval, mert akkor még meg volt engedve hogy a futam közben a csapat pilótát is cseréljen, ilyenkor elfelezték a kapott pontszámot). Az Argentín pilóta ebben az évbe igazolt át a Mercedes-Benz-től a Ferrari-hoz (a Mercedes-Benz '56-ban egy futamon sem ált rajthoz). Indianapolisban Fangio nem indult a versenyen (a 79 versenyzőből senki sem indult mind a 8 futamon, 51 pilóta pedig csak egy futamon ált fel a rajtrácsra). A bajnokság második helyezetje a brit Striling Moss lett míg a harmadik honfitársa Peter Collins.
1956-ban az első öt helyezet szerzett pontot, az első 9, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 3, míg az ötödik 2 pontot zsebelhetett be a futamok végén. Az évadzáró Olasz futam elött Fangiónak már csak csapattársa Collins veszélyeztette a világbajnoki címét. Fangio autója már a versenytáv eleje fele javitásra szorult, ezért beállt a boxba. Az autóban a helyet Collins vehette át, ezzel veszélyeztetni kezdte csapattársa győzelmét. Az utolsó körökben az Angol azonban viszaadta a helyet Fangionak, lemondott a bajnoki címről és azt nagyvonaluan Fangionak adta. (Azt gondolta neki késöbb lesz még idelye VB-t nyernie). Ez valószinüleg a Formula 1 történetének eddigi legsportszerűbb cselekedete volt. A világbajnok Juan Manuel Fangio lett.
